Carmen

Az Idol olyan teret hoz létre, ahol a normatív szempontból ép testű és fogyatékkal élők együtt tudnak színpadra lépni, és egy olyan világot teremtenek, amelyet a mindennapi, személyes élettereikben is szeretnének megélni. A két társulat tagjai arra világítanak rá, hogy a régóta sürgetett átható társadalmi változás számára a kortárs előadóművészet területe egy kiváló terep.

A BÁBEL expresszív képek sorozatával egy eklektikus világot ábrázol öniróniával és humorral, melyben az emberek az elveszett egyensúlyi állapot felé törekedve mégis a káosz felé haladnak. A két pólus közti feszültséget az előadás formai, zenei és vizuális hatások sokoldalú eszközeivel bontakoztatja ki.

„…Előfordul, hogy egész nap nem néztem bele a tükörbe, és amikor szembe jövök magammal. egészen meglepő a látvány. Valahogy a bent, nem tükrözi a kintet. A kint nem ugyanaz mint a bent. Csomó új barázda van…